Mindig is nagyon szerettem a nyuszikat. Tudom a mai világban most már a húsvét alkalmával rengetegen ellenzik, hogy az ünnep erejéig egy nyuszi legyen a család lakója, de nálunk ez hosszú éveken keresztül mégis így ment. Persze az ünnepek végeztével a nyuszinak mennie kellett, de szerencsére a nagymamám mindig befogadta őket, így ebből nem lett semmiféle konfliktus, még meg is tudtuk látogatni egykori kiskedvenceinket. Aztán amikor már elég nagy lettem ahhoz, hogy ne csak egy héten keresztül legyek képes gondoskodni egy nyusziról, megkaptam az első "hosszútávú" nyuszimat, Muszmit, aki 5 évig élt, és mondhatom nagyon el volt kényeztetve, mindent megkapott amit csak szeretett volna. Miután elpusztult jó pár hónapig szomorúan tekintgettem a sarokba, ahol egykor a kalitkája állt, és néhányszor azon kaptam magam, hogy nem e ágaskodik valaki, amikor zörög valamilyen zacskó. Aztán persze a család rájött, hogy nyúl nélkül nem élet az élet, ezért 2007 novemberében megkaptam az én kis Töpörtyűmet!

Töpike az előző nyuszimmal ellentétben, igen csak jó húsban van, mit szépítsem, szeret enni a drága! (:
Barnás-fekete színű, a hasa szürke, a két füle és az orra pedig szintén fekete. ( A fejlécen láthatjátok őt a jobb szélen.) Egy kalitkában lakik az előszobában, amelynek van egy etető része, ahová mindig a széna, vagy pedig a növények kerülnek. Ezenkívül van egy kis kerámia tálkája, amelybe a magokat kapja. Az alma elkészítése pedig a következőképpen zajlik: a ketrec legaljára macskaalmot szórunk, rárakunk forgácsot, majd végül szénát.(Így a lehető legkevesebbet érezzük a kellemetlen illatokból..:)
Mivel nem kertes házban lakunk, a tél folyamán szinte mindennap kiengedjük a lakásban, de természetesen vigyáznunk kell arra, hogy merre szeretne futni, éppen mivel próbál játszadozni. Apropó, játék! Töpörtyűnek van egy zöld-fehér pöttyös labdája amelyet előszeretettel hajt a fejével és a testével, nagyon imádnivaló látvány!
A nyáron pedig van lehetőségünk levinni a levegőre a házunk mögött található füves térre, ami szerencsére körbe van kerítve, így nem tud megszökni. (véleményem szerint nem is szeretne, mert eléggé el van kényeztetve:) Ezen a füves kis téren tud legelészni, gödröt ásni, fakérget rágni és természetesen ugrándozni is jó kedvében!
Nagyon szelíd nyuszi, egyáltalán nem szokott harapni, viszont nehezen viseli, ha ölbe veszik! Inkább ő jön oda, és hagyja, hogy ott simogassák. Vagyis elég makacs természet, mint a gazdája. Van egy olyan mondás, hogy a kisállatok átveszik a gazdájuk személyiségét, és eddigi tapasztalataim szerint, ebben bizony van valami! (na jó a füvet nem szeretem...)
Mint már előzetesen említettem, Töpike nagyon szereti a hasát. Kedvencei közé tartozik a karalábé, alma, brokkoli na és a MAZSOLA. Azért szerintem ölni tudna. Az az egyetlen olyan finomság, amit még a tenyeremből is megeszik, ezért kiválóan fel tudom használni, úgymond "nevelési célokra".
Dióhéjban azt hiszem egyelőre ennyi amit szeretnék így elsőre megosztani az én két és fél éves kisdrágámról!