Az idei tavasz vége, illetve a nyár eleje eléggé szeszélyesre sikeredett. És ki tudja még, hogy hol a vége!?

Mindig is nagyon szerettem a nyuszikat. Tudom a mai világban most már a húsvét alkalmával rengetegen ellenzik, hogy az ünnep erejéig egy nyuszi legyen a család lakója, de nálunk ez hosszú éveken keresztül mégis így ment. Persze az ünnepek végeztével a nyuszinak mennie kellett, de szerencsére a nagymamám mindig befogadta őket, így ebből nem lett semmiféle konfliktus, még meg is tudtuk látogatni egykori kiskedvenceinket. Aztán amikor már elég nagy lettem ahhoz, hogy ne csak egy héten keresztül legyek képes gondoskodni egy nyusziról, megkaptam az első "hosszútávú" nyuszimat, Muszmit, aki 5 évig élt, és mondhatom nagyon el volt kényeztetve, mindent megkapott amit csak szeretett volna. Miután elpusztult jó pár hónapig szomorúan tekintgettem a sarokba, ahol egykor a kalitkája állt, és néhányszor azon kaptam magam, hogy nem e ágaskodik valaki, amikor zörög valamilyen zacskó. Aztán persze a család rájött, hogy nyúl nélkül nem élet az élet, ezért 2007 novemberében megkaptam az én kis Töpörtyűmet!